A Michelin-csillag története
-
- 2022.01.20.
A Michelin-csillag, amit csak a legjobb éttermek kaphatnak meg. De mi köze is van az egésznek az autógumihoz?
A Michelin-csillag valójában nem is csillag, hanem egy hatszirmú virágot ábrázoló szimbólum. Kezdetben csak egyet kaphattak belőle a legjobb éttermek, 1931-ben vezették be a 3 csillagos rendszert.
Ha egy étterem csillaggal rendelkezik az nagyon jó, ha kettő van az kiváló, a három csillag pedig a tökéleteset, a csúcsok csúcsát jelenti. Ezekért az éttermekért akár több száz, akár ezer kilométert is utaznak a megszállot vendégek, és itt kapcsolódunk a gumiabroncshoz.
” Bár sokan a séffel azonosítják a csillagot, valójában azt mindig az étterem kapja, nem személyfüggő, habár a séf számára is hatalmas szakmai megbecsülést jelent”
Miért is Michelin?
Valójában azért született meg a Michelin-csillag, hogy növeljék az utazási kedvet az autótulajdonosok körében. Andre és Edouar Michelin, francia testvérpár 1891-ben állt elő a cserélhető gumiabroncs ötletével. Természetesen ahhoz, hogy az emberek új gumit vegyenek, előbb el kell koptatniuk az előzőt, tehát minél többet és többet kell utazniuk. Így tehát adta magát, hogy az utazási kedv növelésével egyenesen arányosan nő majd a bevétel is.
De hogyan is lehet ösztönözni az embereket? Egy útikalauzzal, amelyben olyan hoteleket, benzinkutakat, műhelyeket jelölnek meg, amelyeket látogatásra érdemesnek tartanak. A Guide Michelin 1900-ban indult hatalmas sikerrel, hiszen az autósok még nem ismerték az úthálózatot, ezért igény volt a térképekre. Kezdetben Párizsban valamint annak környékén mérték fel a helyeket, majd 1904-től más országokban is megjelent, így nemzetközivé vált.
„A Michelin-csillagos éttermek nem feltétlenül fényűző, pompás helyek, akár street food árusok is megkaphatják, ha olyan minőségű az étel”
A Michelin-csillag születése
Eleinte ingyenes volt a kiadvány, 1922-től már fizetni kellett érte – ekkor jelentek meg az éttermek is a térképeken. Azért, hogy még hitelesebbek legyenek az ajánlott helyek, az utazókat arra kérték, véleményezzék őket, ha ellátogatnak oda. Eleinte ez még csak amatőr szinten zajlott, aztán kialakultak azok az alapelvek, szempontok, amelyek alapján értékelték őket és amelyek ma is érvényesek: az ételek minősége, az elkészítési mód, a konyha eredetisége, stílusa, ár-érték arány és a látogatottság mértéke volt a döntő.
Természetesen ma már nem az utazók, hanem a Michelin ítészei bírálják el az éttermeket. Ők hatalmas szakmai tudással rendelkeznek, többségük séfként is dolgozott, de minden esetben el kell végezniük egy franciaországi képzést is. A bírák évente kb. 250 éttermet látogatnak meg, illetve minden évben felülbírálják a listát, hogy kik tarthatják meg a csillagot. A két vagy három csillaggal rendelkező éttermeket pedig még gyakrabban ellenőrzik.
